Igazság

 

Az Igazság állandóan menetel,

piszokba, s mocsokba tenyerel.

Amerre csak jár rettegnek tőle,

jót nem igen gondolnak felőle.

 

Az Igazság kíméletlen és való,

Ő nem egy semmirekellő csaló.

Küzdelemben áll nappal és éjjel,

... Tovább »

 

Szomorúság

 

A Szomorúság egykor vidám volt,

Napként ragyogott mosolygós arca,

minden perce a barátkozásról szólt,

a harag, veszekedés nem az Ő harca.

 

Segítő szándékkal fordult bárki felé,

a jó szíve sokakat vonzott magához,

sok szép dolgot képzelt a szemei elé, ... Tovább »

 

 

Hajnali derengés

 

A múlt árnyai zavarognak,

az éjszakában kavarognak.

Sok a csillag fenn az égen,

útjukat róják most az éjben.

 

Nyitott szemek táncot járnak,

békés megnyugvásra vágynak.

Emlékek peregnek serényen,

... Tovább »

 

 

 

Minden véget ér

 

Véget ér a reggel, a dél, az este,

elmúlik a nyár is, a forró beste.

Múlik majd az ősz, a rideg tél,

a tavasz is véges, elfújja a szél.

 

Múlik a fájdalom, s a betegség,

kopik az elme és vele a tehetség.

Elszáll a vágy, múlnak az álmok, ... Tovább »

 

 

Lélekölő homály

 

Leszálló sötétség, izzasztó pára,

végzetes viharok alakultak mára.

Villámok cikáznak, háborgó idő,

a legrejtettebb zugokba hírt vivő.

 

Mulandó percek, rémisztő árnyak,

véget vethetnek az összes vágynak.

Lelket ölő homály és b ... Tovább »

 

 

A hím oroszlán

 

A hím oroszlán a szavannát járta,

büszkén sétált, ereje teljében volt,

izzasztó körútjának a végét várta,

minden a területvédelemről szólt.

 

Falkája ezalatt élelemre vadászott,

lopakodva cserkészett majd támadt,

sokszor csak egy helyben ... Tovább »

 

 

Haza

 

Szülőföld, ismerős vidék, s táj,

melynek elvesztése nagyon fáj.

Hon, otthon, hol élhet az ember,

melynél szebbet sehol nem lel.

 

Haza, melyet őseink úgy védtek,

melyért ha kellett meg is égtek.

Sokan ontották harcban vérüket,

... Tovább »

 

 

Bánat

 

Rögös úton jár a Bánat,

nyomában könnyek árja,

magára Ő sosem várat,

tetteit pedig nem bánja.

 

Ki találkozott vele tudja,

letaglóz és mélybe taszít,

erejéből igen sokra futja,

... Tovább »

 

 

Szépség

 

Pirkad. Napfény simogatja a tájat,

felébresztve a sok álombéli vágyat.

A Szépség lassan kinyitja a szemeit,

naponta bőven osztogatja a kegyeit.

 

Első dolga, hogy a tükörbe nézzen,

nem vehető meg bármiféle pénzen.

Hozzá bizony egy nagy vagyon kell,

... Tovább »

 

 

 

Félelem

 

Reggel felkelt a Félelem,

amely egy valódi lételem.

Körülnézett, majd ásított,

szórakoztató napot áhított.

 

Útnak indult és szétnézett,

minden ablakon benézett.

Mindenfelé önmagát látta,

... Tovább »