Bánat

Rögös úton jár a Bánat,

nyomában könnyek árja,

magára Ő sosem várat,

tetteit pedig nem bánja.

Ki találkozott vele tudja,

letaglóz és mélybe taszít,

erejéből igen sokra futja,

bizony erőteljesen elvakít.

Szomorú világképet mutat,

semmi jót nem látni benne,

a szívek rejtekében matat,

másképp semmit nem tenne.

Olykor önpusztításra késztet,

kegyetlen perceket szerezve,

nem fogja behúzni a féket,

mindenki meg lesz sebezve.

Támadhat bármikor ha kell,

nem kímél senkit sem soha,

újabb és újabb alanyra lel,

nehezen szárnyal majd tova.

Hazaérve becsukja a kaput,

lepihen mára és mosolyog,

felégetett sok várost és falut,

utána csupán füst gomolyog.