Kiss Gyula versei és egyéb művei

A gazdák és juhaik

vez — Wed, 28 Jul 2021 15:10:28 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/11/a-gazdak-es-a-juhaik/

A gazdák és a juhaik

A gazdák és a juhaik együtt éltek egykor,

dús, zöldellő mezőkön vándoroltak,

s igen boldogak voltak ekkor.

A juhok között volt, fehér, fekete, s tarka,

dús gyapjúval rendelkező, tejet hozó,

s akadt, melynek letört a szarva.

Gyarapodtak, sokasodtak, túl sokan lettek,

s felemésztették a legelők legjavát,

legelészni bárhová is mentek.

Gazdáik eleinte gyönyörködtek a nyájban,

s örültek, hogy sokat hoznak nekik,

ezért etették őket hóban, sárban.

Ám biz sokkal nagyobb haszonra vágytak,

eldöntötték, hogy nekik ez mind jár,

s hihetetlenül kapzsivá váltak.

Tervük az lett, hogy lemészárolják mindet,

megnyúzzák, a bőreiket kicserzik,

csinálnak belőle ruhákat, inget.

Eljött az idő, a juhokat mind akolba zárták,

azok nem is bégettek félelmükben,

s valamennyien a véget várták.

Azon a napon a leölésüket meg is kezdték,

egyiküket a másik után rángatták ki,

s mindezt nagy örömmel tették.

A birkák rettegve bámulták egymás arcát,

s szemükben tükröződött a rémület,

mégis mind feladta a harcát.

A harcát, melyet a nyájuk el sem kezdett,

mert mindegyikük a másikukra várt,

s közben a kés torkot metszett.

Birkamód, némán, tág szemmel bámultak,

s míg a vérüket kifolyatták teljesen,

önmaguk gyávaságán ámultak.

A nyáj urai mind aranyra váltotta a juhait,

istenként ünnepeltek és dorbézoltak,

s eltörölték mások jogait.

A gazdák és a juhaik egy letűnt kor regéje,

talán nem is létezett igazán sohasem,

de belőle lett a világ meséje.

Halovány fény

Nagyúr — Mon, 07 Jun 2021 18:39:05 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/11/halovany-feny/

Halovány fény

Halovány fény villan a sötét éjszakában,

piciny, parázsló szíve lüktet, villog,

a gonosznak évszakában.

Alig látható, de mégis van, mégis létezik,

s bár senki, soha nem hitte volna el,

de a tisztességből érkezik.

A tisztesség oly régóta kihunyt fogalom,

már az emléke is fagyosan dereng,

ám kifog az ördögi fogaton.

Új erőre kaphatna, ha támogatná a tudat,

s felégethetné a sötétség bugyrait,

mert az igazság után kutat.

A homály leplén át halovány fény villan,

a léte maga lehetne majd a remény,

ha táplálnák, s el nem illan.

A széken állva

Nagyúr — Sun, 16 May 2021 08:10:44 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/11/a-szeken-allva/

A széken állva

A széken állva mereng életén egy férfi,

hogy ez a világ valaha is jobb lesz,

azt igencsak erősen kétli.

Gondolatai visszarepítik a szép múltba,

mikor gyerekként szaladt a mezőn,

majd belenézet egy kútba.

A kút csillogó vizében úszott egy béka,

igaz, nem is volt ott keresnivalója,

de mégis előfordult néha.

Hasonló történetek képei villantak elő,

szomorkásan elmosolyodott tőlük,

s érezte, elhagyja az erő.

Az arcáról igen hamar eltűnt a mosoly,

fájdalmasan felsóhajtott többször,

érezte e Földön csak fogoly.

Imádta a családját, a rokonait, barátait,

bármit megtett volna mindőjükért,

de sajnos ismerte a határait.

Manapság félelemben telnek a napjai,

minden perce rettegés és pánik,

így akarják a világ nagyjai.

A munkahelye veszélyben már megint,

pénze, tartalékai erősen fogyóban,

akárhová néz, bárhová tekint.

Kilátástalanság, ismét a járvány réme,

hazugságok sora, s cselszövések,

büntetések várnak a népre.

Egész nap maszkban fuldokolva lenni,

visszaszívni az elhasznált levegőt,

de nem tud ellene tenni.

Így semmit nem ér az élet, ez nem kell,

nem akar idomított állatként élni,

s nyugodalmat nem lel.

A széken állva, elmélkedve idáig jutott,

s míg könnyei cirógatták az arcát,

a lába alól a szék kibukott.

Gonosz, sötét világ

vez — Thu, 22 Apr 2021 11:39:05 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/11/gonosz-sotet-vilag/

Gonosz, sötét világ

Gonosz, sötét világ az, amelyben élünk,

nem számít, kik vagyunk, mitől félünk!

Nem számítanak tetteink, sem a létünk,

mi a cselszövésekből soha nem kérünk!

Nincs szükségünk az ármányos időkre,

csak a pozitív tettekre, előbbre vivőkre!

Nem kérünk a szolgaságból semmikor,

akkor sem, ha a hazugság biz megtipor!

Nem vágyunk arra, hogy ne is legyünk,

s arra, hogy mások diktáljanak nekünk!

Senki kapcái nem óhajtunk lenni soha,

inkább lepje be a sírunkat a zöld moha!

Nem kellenek mézes szavak, ámítások,

csupán a valóság, s hiteles számítások!

Nincs szükségünk elnyomásra senkitől,

s ne fosszanak meg a világon semmitől!

Nem szeretnénk szürke homályban élni,

s folytonosan a megsemmisítéstől félni!

Nem kell a testünkbe semmilyen méreg,

maradjanak csak meg a szokásos gének!

Gonosz, sötét világ az, amely körbevesz,

s amely minden eddigi szépet tönkretesz!

Ám nem lenne ez így, ha kiderülne az ég,

az igaz fényének tündökölnie kellene rég!

Bealkonyul

vez — Fri, 16 Apr 2021 11:34:50 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/11/bealkonyul/

Bealkonyul

Bealkonyul eme világnak,

nincs többé helye vitáknak.

Leáldozik az ész, s értelem,

a gyilkolászás íme vértelen.

Hazugság felhője szárnyal,

leszámol a jóval, s vággyal.

Elhomályosítja a valóságot,

kierőszakolja az adósságot.

A butát még butábbá teszi,

az élet lehetőségét elveszi.

Kiritkítja a népek tömegét,

s mindig átírja a szövegét.

Folytonosan rettegést tálal,

félelemmel, pánikkal házal.

Szétrombolhatja a családot,

elriaszt biz minden barátot.

Sajnos könnyen sírba tehet,

az útja pusztuláshoz vezet.

Lélektelen lelkeket teremt

és örökre kivégzi a jelent.

Nem hagy örömöt, s szépet,

kizárólag gonoszokat éltet.

A világűrt is nagyon akarja,

és senki többé nem zavarja.

Bealkonyul eme világnak,

s nem lesz vége a hibáknak.

Lemegy a Nap, lenn marad,

ez a világ a vég felé halad.

Arctalan lelkek

vez — Fri, 26 Mar 2021 16:50:39 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/11/arctalan-lelkek/

Arctalan lelkek

Arctalan lelkek róják az utat,

amely a végzetük felé mutat.

Pánikban élnek és rettegnek,

a sötét félelemnek engednek.

Meggyötörtek és szenvednek,

s ezzel a háttérnek kedveznek.

Orcájuk helyén maszk díszlik,

s ezt mindannyian megsínylik.

Szemük lesütve, lassan pislog,

s szinte már élettelenül csillog.

Nem mernek nézni, pláne látni,

hisz a látvány nagyon fog fájni.

Nem tudják, ki a másik, ki volt,

hozzájuk annak idején ki szólt.

Nem ismerik fel a családjukat,

sem egykori, közeli barátjukat.

Nem tudják már, ki nő, ki férfi,

mindőjük a sanyarú életét félti.

Saját gyermeküket sem védik,

s a pusztulásukat tétlenül nézik.

Mást megérinteni nem mernek,

s így nyugodalmat nem lelnek.

A szellő elől is riadtan bújnak,

ezzel teret engednek a búnak.

Ölelésről szó sem lehet többé,

szerelmük láttán válnak köddé.

Füttyszóra vackukba vonulnak

és a kihalás szélére szorulnak.

Remélik, hogy a szérum segít,

beadva biz a biztonságba repít.

Ezzel maguknak is hazudnak,

ám mást mondanak hazugnak.

Arctalan lelkek róják az utat,

a sors egykori énjükben kutat.

Sajnos csak ürességet találhat,

s így átadhatja őket a halálnak.

Volt egyszer egy bika

vez — Sun, 07 Mar 2021 19:16:04 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/11/volt-egyszer-egy-bika/

Volt egyszer egy bika

Volt egyszer egy bika, lenyűgöző állat,

dús réten vágtatott virágok között,

érezte, még vezérré válhat.

Pici korától kezdve gondozták, etették,

sokat játszadoztak vele a fajtársai,

s őszinte szívből szerették.

Gyorsan gyarapodott, s az ereje is nőtt,

dagadni kezdtek a feszülő izmai

és pajzán álmokat szőtt.

Sosem volt a karám rabja, szabadon élt,

versenyt futott sokszor a széllel,

még a villámlástól sem félt.

Sokszor felbukkant a szomszéd réteken,

izmos alakja kimagaslott a fűben,

hűen ábrázolták a képeken.

A mezőkön a szabadság jelképévé vált,

az emberek milliói rajongtak érte,

s nyomában boldogság járt.

Ám ez nem tetszett a gonosz erőknek,

ők nem tűrhették a szabadságot,

magukat tartva nyerőknek.

Elfogatták a bikát és a karámba zárták,

többször beoltatták, láncra verték,

s az elpusztulását várták.

Volt egyszer egy bika, ma már emlék,

a szabadság is sírba szállt vele,

örök rabság vette át helyét.

A posvány mocsarában

vez — Sat, 20 Feb 2021 17:38:17 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/10/a-posvany-mocsaraban/

A posvány mocsarában

A posvány mocsarában vergődik a világ,

egyre lejjebb süllyed a mocsokba,

már nem nyílik számára virág.

A sötétség deleje előtör a bűzlő mélyből,

hosszú ideig várt lenn és erősödött,

most pusztíthat csupán kéjből.

Bármit megsemmisít, mi az útjába kerül,

mi át akar jutni ragacsos felszínén,

az biztosan az aljára lemerül.

Lávaként fortyog immár a felszín fölött,

elsodorja az élet apraját és nagyját,

s rendet vág az élők között.

Fojtogató halálként, s gonoszul gyilkol,

befolyik bárhová, tumorként dagad,

s minden lehetőt bepiszkol.

Magával ragadja a legerősebb lényeket,

az, melyik ellene szegül elpusztul,

megmásítva a valós tényeket.

A posvány mocsarában vergődik a világ,

ez a förtelem ezután mindent akar,

efelől nem is lehetnek viták.

Az élet utolsó reménye a Napban rejlik,

a mocsár kiszárítása a mentsvár,

ha a Nap végre elősejlik.

Míg alszunk

vez — Mon, 08 Feb 2021 16:57:36 GMT

https://gyulaversei.hu/2021/02/mig-alszunk/

Alaposan beidomítva

vez — Sat, 06 Feb 2021 19:52:34 GMT

https://gyulaversei.hu/2020/10/alaposan-beidomitva/

Alaposan beidomítva

Alaposan beidomítva. Ez a nagyurak álma,

nem lehet olyan, hogy engedetlenség,

az engedetleneket büntetés várja.

A világon szerteszét kutyák tömegei élnek,

kicsik és nagyok, fajtiszták, s korcsok,

vígan játszanak, soha nem félnek.

Osztoznak azon, ami a rendelkezésükre áll,

tudják, hogy hol a helyük a rangsorban,

ám mindőjükre fegyelmezés vár.

Pénzes gazdáiknak a lazaságuk nem tetszik,

nem tűrhetik a virgonc kutyáik játékát,

nekik az engedelmesség fekszik.

Kuvaszok, tacskók, vizslák, agarak, s pulik,

számtalan alfaj, sokféle méret, testalak,

vannak vérszomjasak és sunyik.

Mindez lényegtelen, eljött az idomítás ideje,

nem lesz kímélet, s nem lesz bocsánat,

lesújt a gonosz szándék deleje.

Az urak az idomároknak sok pénzt fizetnek,

elvárják, hogy kutyáikat megneveljék,

különben kegyeikből kiesnek.

Szájkosarat mindre, az engedetlen állatokra,

hordják azt mostantól nappal és éjjel,

ez lehet megoldás az állapotra.

Azután be lesznek oltva megmaradás ellen,

nekik se hús, se más ételféleség, se víz,

ezután egyáltalán ne is kelljen.

Meghagyják majd az engedelmes kutyákat,

kik nem mernek vakkantani sem eztán,

kiválasszák közülük a butákat.

A szükségtelenekre a gyepmester telepe vár,

ott hunyják le mindörökre a szemüket,

s emlékük az utókorra sem száll.

Nem szállhat, mert nem is lesz kire szállnia,

amelyik kutya még élve marad, kushad,

s csak a füttyentésre kell várnia.

Alaposan beidomítva, örök rettegésben élve,

a félelem szárnyal társaik sírjai fölött,

s a kutyák világának ezzel vége.