Hajnali derengés

A múlt árnyai zavarognak,

az éjszakában kavarognak.

Sok a csillag fenn az égen,

útjukat róják most az éjben.

Nyitott szemek táncot járnak,

békés megnyugvásra vágynak.

Emlékek peregnek serényen,

sebeket ejtenek, de keményen.

A sötét percei nehezen múlnak,

az álmok az ébrenlétbe fúlnak.

Egyszer csak felcsillan a remény,

legyen az bármily pici és szerény.

Végre derengeni kezd a hajnal,

végez az összes gonddal-bajjal.

Feltámad a szellő, s elszáll tova,

a múltat belepi majd az idő pora.