Pista bácsi lassan, mélyen elgondolkozva sétált az utcán. Kicsit nehezen mozgott már. Nagyon fájtak az ízületei. Szomorkásan mosolygott, mikor arra gondolt, hogy milyen gyors és fürge volt annak idején. Felesége már nem élt. Tíz éve elhunyt egy balesetben. 
Ma ünnepelhette a 90. születésnapját Ez férfiaknál elég ritkának számít. Legnagyobb örömére meglátogatták az unokái, Andi és Betti. Fia, Karcsi és menye Judit, most külföldön tartózkodik. Hivatalos ügyeket kell intézniük. A saját cégük terjeszkedésén dolgoznak. Természetesen telefonon keresztül Ők is felköszöntötték. Ez igazán jóleső érzés volt, de az unokáknak valahogy mégis jobban örült. 
- Imádunk nagypapa! Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk Neked! – mondták szinte egyszerre a lányok. Már kész felnőttek. Andi 23, Betti 20 éves. 
Miután Pista bácsi kissé nehézkesen elfújta a 90 szál gyertyát, mindhárman nekiláttak egy-egy szelet torta elfogyasztásának. 
- Mesélnél a fiatal korodról nagypapi? - kérdezte Andi. 
- Ez jó ötlet. Mesélj Nekünk a bálokról! - csatlakozott Betti. 
- Jó, legyen. Az Én időmben még nem voltak diszkók. Mi bálokba jártunk ismerkedni és táncolni. Bál sem volt túl gyakran. Ráadásul a lányokat elkísérte az anyjuk, vagy egy közeli nőrokonuk, hogy szemmel tartsa őket és vigyázzon rájuk. Így megismerkedni nem igazán volt könnyű akkoriban. Hiszen ki szereti, ha szemmel tartják, ha minden mozdulatát árgus szemek figyelik. - 
- Még szerencse, hogy ez manapság nem így van. Jól is néznénk ki. - szólt közbe Betti. 
- Megértem, de az egy teljesen más világ volt. Akkoriban még fontos volt az erkölcs, a tisztesség és a becsület is. Nem feküdhettünk csak úgy össze azzal, akit szerettünk. - 
- Ma sincs sok értelme. Ez csak élvhajhászat, semmi más. - reagált Andi. 
- Bocsi! Folytasd, a báli történetet kérlek! - tette hozzá. 
- Nos, azt mondták rólam akkortájt, hogy nagyon fess fiatalember voltam. Sok lánynak tetszettem. Megjegyzem, tisztában volt vele mindenki, hogy a másik család sarja milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezik. Tehát egy szegényebbnek semmi esélye sem lehetett semmire, egy jómódú család leányánál. Az Én famíliám nem volt sem gazdag, sem szegény. Olyan középosztálybelieknek számítottunk. Ennek ellenére Nekem egy olyan lány tetszett, akinek a családi háttere meglehetősen vagyonosnak számított. Mégis megkockáztattam, hogy felkérjem egy táncra. Az édesanyja rosszallóan csóválta a fejét, de mivel Én is megtetszettem a leánynak, az addig kérlelte az anyját, amíg bele nem egyezett, hogy eljöhessen velem táncolni. Csodaszép volt. - 
- És mi történt? - türelmetlenkedett Andi. 
- Tánc közben beszélgettünk és elég hamar összemelegedtünk. Szimpatikusak voltunk egymásnak, már így elsőre is. Még a zeneszám vége előtt megegyeztünk, hogy mindenképpen találkozni szeretnénk. Természetesen tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A vigyázó szemek állandóan rajtunk csüngtek. - 
- Nem is mennék bulizni, ha anya is velem jönne. Kész égés. - vetette közbe Betti. 
- Ne szólj közbe! Had folytassa papa! - szólt rá Andi. 
- Nos, leányok! Rövidre fogva, sikerült többször is titokban találkoznunk. Romantikáztunk a parkban, csónakáztunk a tavon, erdei sétákat tartottunk. A következő bálok alkalmával, ügyeltünk a látszatra. Csak egy-egy táncot lejtettünk és semmi más. Anyuka hiába figyelt annyira. Mivel már felnőttek vagytok, nyugodtan elmondhatom, hogy jó idő elteltével nem kizárólag beszélgetéssel töltöttük el a lopva szerzett időt. Ennek a következményeiért örömmel vállaltam a felelősséget. A szégyent kerülendő nem tehetett mást a családja, minthogy hozzám adták a szerelmemet, a Ti nagymamátokat, az Én drága Erzsikémet. Szerelmünk gyümölcse pedig nem más, mint apátok. - 
- Ez nagyon szép történet nagypapa. - szólalt meg Andi meghatottan. 
- Szép és igaz. Sajnos már csak múlt. - folytatta Pista bácsi elcsukló hangon. 
- Nagymamátok imádott benneteket és tudom, hogy viszont szerettétek. Nemsokára csatlakozom hozzá. Már vár reám. - 
- Ugyan már papus! Sokáig fogsz még élni. - vigasztalta Betti 
Miután az unokái elköszöntek, a kis öreg leroskadt a fotelbe. Kezébe vette szeretett felesége fényképét. Egy csókot lehelt rá és könnybe lábadt a szeme. 
- Nemsokára találkozunk, drágám. Az unokáinknak nem akartam megmondani, hogy már egy hónapom sincs hátra. Rákos vagyok. Nem ronthattam el ezt a kedélyes délutánt. Te bizonyára megértenéd ezt. - sóhajtotta. 
Kis idő múltán összeszedte magát és sétálni indult. 
Miközben mindezeket végiggondolta, elérte a parkot. Kellemes tavaszi szellő simította végig az arcát. Leült egy padra és gyönyörködött a lenyugodni készülő Nap fényében. Talán most, utoljára.