Az ember néha fáradt, izzadt testét belepi a por, Jólesik olyankor egy pohár hideg bor. Ki milyet szeret, vöröset, fehéret, A tüzes boroktól az egyén feléled.
Ahány személy, annyiféle mérce. Van kinek
... Tovább »
Gyémántként csillog a Hold ezüstös fénye a friss havon,
az éj leple alatt vaddisznók próbálnak átkelni a befagyott tavon.
Süvít a szél, s buckákba hordja a fehér, "szikrázó" havat,
bármilyen élőlény is haladt erre, mostanra nyoma sem maradt.
Zord idők járnak. Az élővilág egy része átalussza a telet,
másik részük keményen az életben maradásáért küzd.
