Nehogy késő legyen!
Rettentően nagy a hőség, szenved ember, állat,
Az enyhülésre az élővilág még vajon meddig várhat?
Minden megsínyli ezt, a szinte már pokoli meleget,
Óhajok milliói kívánják a felhőkből álló "felmentősereget".
Izzadt, tapadt testek mindenütt. Nő az "ápolatlanság" szaga.
Bárki, bárhol is legyen, menne onnan inkább haza.
Otthon aztán le a ruhát, jöhetne a hűsítő zuhany,
S mindez addig tartana, amíg a hőmérséklet normálisra zuhan.
A napimádók fel sem fogják milyen kárt okoz a Nap.
Miközben a szabadban fekve sülnek, bőrük jó kis "rákosítót" kap.
S azután már késő bánat, jön majd a kín, s a fájdalom,
Hiába esküdöznek feleslegesen, hogy mit tettem, azt fájlalom.
Az emberfaj ilyen. Mindannyiuk azt hiszi őt nem érheti semmi,
Csak a többit, azokért meg ugyan kár is lenne valamit tenni.
Miért is kímélnék a Földet? Nem könnyebb beszennyezni, tönkretenni?
Ez a hitvány felfogás az, amibe ez a szép bolygó fog tönkremenni!
|
