Még ne!
Csöndes az éjszaka, csillagok szikráznak az égen,
A Hold arany sarlója lassan tovakúszik az éjben.
Egy lány sétál a parkban, gondolataiba merülve,
A túl sötét helyeket ügyesen elkerülve.
Csillog a holdfény hosszú fekete haján, arcán halvány mosoly,
A szerelmen jár az esze, nem lehet hát komoly.
Bárkit megigézne. Csinos a termete, szépek a lábai,
Felkavarják az ember vérét, rafinált bájai.
Igézően maga elé nézve a "bucizás" foglalkoztatja.
Biztos, hogy adottságait e dologban jól kamatoztatja.
Sokszor szeretne belelátni a mások fejébe,
S alkalomadtán beleélni magát azok helyébe.
Míg szárnyalnak fantáziájának képei, felpezsdül a vére,
Bár ha flörtölnének vele, azt mondaná: még ne!
Kellemes szellő simogatja, vidáman csillog a szeme,
Azt reméli, hogy az álmai és a valóság is "örömmel" lesz tele.
|
