A múlt, a jelen és a jövő kavarog az idő sodrában. Szinte minden változó, mint önnön képünk a víztükör fodrában. Van egyáltalán olyan dolog, amelyben meg lehet bízni? Vagy olyan személy, netán jelenség, amelyekben tudunk hinni?
Nos van? Miközben ezt kérdezem, kétkedem, mert van rá okom. Hogy minden szép, minden jó!? Ezt bíz hinni sosem fogom. Akinek van lelke, érzi mi is az, ami valóban igaz, S számára az önámítás, csalás, hazugság sosem vigasz.
Mennyi, de mennyi fájdalom éri az embert élete során. Ezért hal meg oly sok, idő előtt, korán. Sokszor olyan csapásokat kap, amelyekre nem is számít. A depresszió egyre nő, s a megrázkódtatás szinte kábít.
Miért van az, hogy a jólelkű ember szenved, s búval teli? És ebben a világban a helyét sehogyan sem leli? Mert ilyen az emberi faj! A jó nem kell, a rossz az jöhet! Ahhoz, hogy ez változzon meg kellene mozgatni minden "követ".
