- Taylor és Sanders ügynökök azonnal induljanak a Hetvennyolcadik utca külvárosi végébe. Jelentést kaptunk egy újabb gyilkosságról, amelyet ugyanolyan módszerrel követtek el, mint a Central parkit. A helyszínelők már ott vannak. -

- Ez nem lehet igaz! Alig aludtam valamit az elmúlt két napban. A gyilkosok sohasem pihennek? - mérgelődött Taylor.

- Mint tudjuk, a gonosz sosem alszik. - válaszolt Sanders.

- Akkor gázt neki! -

Leszállt az este. A város nyugovóra készült. Valamelyest csökkent a forgalom. Szótlanul ültek egymás mellett és kifelé bámultak. Az éjszakai élet lassan kezdett beindulni. Az utcákon megjelentek az éjszakai „pillangók”. Mélyen kivágott dekoltázsban, alig öv alá érő szoknyácskákban kellették magukat. A háttérből stricik figyelték őket árgus szemekkel.

Az üzletek környékén megindult a bandázódás. Töménytelen kábítószer cserél gazdát minden este. Egészen fiatal gyerekek is árulják és fogyasztják is a drogot. Kihasználva a törvény adta lehetőséget, miszerint kiskorú nem büntethető. Nyüzsög a bűn az utcákon.

Az FBI ügynökök tisztában voltak a helyzettel, de most nem ennek a megoldása volt a feladatuk.

Nagyjából fél óra múlva értek a helyszínre. A külvárosra jellemző, romos épületek és szemétkupacok fogadták őket. Keskeny sikátor vezetett át a Hetvenhetedik irányába. A falak mellett elhelyezett szemetes konténerek szűkítették, az amúgy is szűk teret. A helyszínelő csoport tagjai két konténer között szorgoskodtak. Igyekeztek begyűjteni minél több használható nyomot. Nem voltak könnyű helyzetben, mert mindent beborított a vér. Erős fényszórók segítették a munkájukat, bevilágítva a tett színhelyét. Vakuk villogtak, nyomrögzítő fóliák sercentek. Tárgyakat, szemétdarabokat, ruhafoszlányokat pakoltak be nylonzsákokba, amiket lezárva betettek az arrább várakozó járművükbe. Vérmintákat vettek több helyről és mindent átvizsgáltak a legapróbb részletekig.

Taylorék igazolták magukat és érdeklődtek, hogy tudnak-e már valamit.

- Nem hittem volna, hogy ma még találkozunk. – szólalt meg Endi Regis a hátuk mögött.

- Én sem. - válaszolt Taylor.

- Hol a holttest? - kérdezte Sanders.

- A fal mellett. Legalábbis a legnagyobb része. -

- Mi? Mi az, hogy a legnagyobb része? Feldarabolták? -

- Igen. Meztelenre vetkőztették, össze-vissza szurkálták és levágták mindkét kezét. Felhasították a hasát, a torkát pedig átvágták. -

- Iszonyatos kegyetlenségről tanúskodik mindez. - szólt közbe Taylor.

- Itt van már a törvényszéki szakértő? – tette fel a kérdést.

- Éppen ott jön. - válaszolta Regis. - Dr. Mulland az ügyeletes. Legalábbis úgy tájékoztattak. -

- Bocsánat a késésért, de be kellett fejeznem egy boncolást. Nagyon sürgős volt. Dr. Mulland vagyok. Hol találom az áldozatot? -

- Jöjjön velem doki! Vigyázzon hova lép, mert mindent vér borít. - mondta Regis.

Mind a négyen óvatosan lépkedve elindultak a vértócsák között, majd megálltak a letakart test mellett. Dr. Mulland felemelte és lehúzta a fekete nylont a testről.

Borzalmasan megcsonkított, fiatal nő feküdt előttük. Szőke haja félig eltakarta szép vonásait.

Sanders a szájához kapott, elfordult és küszködött a hányingerrel. Erősen öklendezett. Taylor összevonta a szemöldökét, harag ült ki az arcára és oroszlánszerűen felmordult.

- Ezt csak egy elmebeteg állat tehette. Nem nyugszom, amíg el nem kapom. Kerüljön bármibe is. Ha kell, üldözöm az idők végezetéig. -

- Taylor ügynök! Nézze csak! - szólalt meg dr. Mulland, miután felegyenesedett a holttest átvizsgálása után. A kezében egy szív alakú medált és egy alvadt vérrel borított nylontasakot tartott.

- Mi lehet benne? – kérdezte az ügynök.

A doktor letörölte a vért, majd óvatosan feltépte a tasakot. – Ez magának szól. -