A neszezés nem maradt abba. A torz arcú alak lassan felállt. Körbenézett, de nem látott semmit. Estefelé járhatott, mivel már alig szűrődött be fény, a majdnem teljesen összehúzott függönyök között. Ekkor tűnt fel neki, hogy még mindig szorongatja a maszkot. Hirtelen nem tudta mire vélni a dolgot.

Újabb zajt hallott. Óvatosan elindult a hang forrása felé. Útközben magához vette a kandalló előtt lévő tartóból, a piszkavasat. Néhányat lépett a konyha irányába, majd ismét megállt.

E pillanatban csörömpölés zaja törte meg a csendet. Nekilódult és ütésre emelte a kezében lévő vasat. Két-három lépés és már bent is találta magát a konyha közepén. Ám hiába nézett jobbra-balra, nem látott senkit. Meglepődött. Eszébe ötlött, hogy talán hallucinált.

Elindult a tűzhely körül, s ekkor botlott bele a macskába, amely az etető edényét nyalogatta. Az ő macskájába.

- Szia Menyus! Megijesztettél. Látom éhes vagy. Hány óra is van? - nézett az órájára.

- Már fél hét? Jól eltelt a nap. - gondolta.

A hűtőhöz lépett és kivett egy dobozos tejet. Teleöntötte a macska tányérját. Mikor az enni kezdett, simogatni kezdte a szőrét. A fejétől, a farkáig. Menyus dorombolással hálálta meg a törődést. Ő nézte és gyönyörködött a fényes bundájában.

- Olyan, mint egy kis tigris. - mosolygott rajta.

- Nem ártana a halaknak is enni, adnom. - ez volt a következő, ami eszébe jutott.

A hatalmas akváriumban több tucat hal úszkált. Különféle fajtájúak és szebbnél-szebbek. Szórt a vízbe nekik elegendő mennyiségű élelmet. Mikor a színes táplálék lassan süllyedni kezdett, a halak villámgyorsan versengeni kezdtek érte. Szinte habzott a víz a nagy sürgés-forgásban.

Miután az állatait megetette, maga is nekiült falatozni. Tegnapról maradt még pizza.

- Ez pont jó lesz. Megmelegítem egy kicsit. -

Vacsora után bement a szobába és bekapcsolta a televíziót. Váltogatta a csatornákat, de egyik sem tudta lekötni igazán. Valami többre vágyott.

Tapogatni kezdte sajgó arcát és ez eszébe juttatta az előző este történteket. Érezte, ahogy egyre nő benne a feszültség. Nem tudta megválaszolni önmagának, miért van ez így.

Egy újabb átkapcsolást követően a 36-os csatorna adását kezdte el nézni. A hét órás hírek következtek éppen. Szokásos politikai, gazdasági hírek, érdekességek a világ különféle országaiból. Ezután jöttek a bűnügyi hírek.

- Tegnap este a Central parkban szörnyű gyilkosságot követtek el. - kezdte a bemondónő.

- Az áldozatot elképesztő kegyetlenséggel végezte ki a gyilkos. Ilyen borzalmas rémtettre csak egy őrült képes. Az ügy tudomásunk szerint az FBI hatáskörébe tartozik, de ők egyelőre nem kívánnak nyilatkozni. Sajtófőnökük tájékoztatást ígért, amint érdemleges nyomra bukkannak. Addig csak azt tanácsolhatjuk mindenkinek, hogy este lehetőség szerint senki ne menjen egyedül sétálni a parkba, vagy olyan helyre, ahol rossz a világítás, vagy kevés a mozgás. Nagyon remélem, hogy az FBI nyomozói rövid időn belül elfogják ezt a szörnyeteget, ezt a pszichopata rémet! - folytatta.

- Pszichopata rémet? - hördült fel dühödten.

- Majd adok Én nektek pszichopatát! Ezt megkeserülitek! - átkozódott rekedtes, hörgő hangon.

A szekrényhez lépett. Kivett a fiókból egy fényképet és merőn nézni kezdte. Remegni kezdett a szája. Szuszogva megszólalt. - Ez miattad van! Meg foglak ölni ezért! –

Ezután a fotót a padlóhoz vágta. Kiment a hallba, fogta a mű arcot és a tükör elé lépett. Viszolyogni kezdett saját arcát látva. Bekente fájdalomcsillapító kenőccsel a sérült részt, majd óvatosan rásimította a műarcot a saját arcára. Miután befejezte az igazgatást, feltekintett és megnyugodva vette tudomásul, hogy ismét remek munkát végzett. Magára öltötte a fekete, speciális anyagból készült, testre simuló ruháját, magához vette a vadászkését és útnak indult. Átlépett az anyja fotója fölött, odaköszönt az állatainak és kilépett az ajtón.