A család
Vannak nagyok és vannak kicsik, kik egy fedél alatt élnek,
Az unalomtól, s a nyugalomtól ők bizony nem félnek.
Mindegyikőjüknek megvan a szerepe és a dolga,
Azon belül, hogy kinek mit is szánt a sorsa.
A célját valamennyi korosztály szereti elérni,
Menni fog az könnyen! Mindőjük reméli.
Praktikákban, rafinériákban nincs hiány, sőt!
Már itt is majdnem mondhatjuk azt, hogy : keresd a nőt!
Igen. A nők lelkét könnyebben el lehet érni,
Csak megfelelően kell őket megkérni.
Közülük is az anyós az, kit gyakran emleget az ember,
Bár sokuk, sokszor a szeme elé kerülni sem mer.
A férfi az más "tészta". Ha nincs ott a feleség, határozott, kemény.
Hátha a neje megnémul,élteti a remény.
Mert néhanap, mikor ittasan az ajtóban várhat,
Felharsan a kérdés: Hol ittál már megint, te állat?
A gyerekek azok, kik minden cselt bevetnek,
S a felnőttek háta mögött oly gyakran nevetnek.
Ha kell, szépen kijátsszák a szülőket, nyagyszülőket egymás ellen,
Azért, hogy nekik tanulni, vagy dolgozni ne kelljen.
Sokan, sok helyen élnek egy fedél alatt,
Miközben az idő, s a világ csak előre halad.
A Sors lehet hozzájuk kegyes, vagy galád.
Kik is ők, Nem família ez, hanem család.
|
