Virul a vidék
A szikrázó napfényben enyhe szellő lebben tova,
Gyönyörű ez a táj! Szebbet nem láttam még soha.
Virágok illata tölti meg a "teret", méhek zümmögése hallik,
A csörgedező patakban halak ívnak, az élet mindenfelé zajlik.
Színpompás lepkék libbennek a rét zöldje fölött,
Alól nyuszik lapulnak, s szöcskék ugrálnak a fű között.
Kis őzikék szökellnek a domboldalon,a fák rejtekét keresve,
Az ember elől rejtőzködnek, a biztonságot sosem feledve.
A magasban szirti sas repül, a királyi madár,
Éles szemmel fürkészi a tájat, remélve, hogy zsákmányt talál.
Virul a vidék, visszatért az élet apraja és nagyja,
Közülük sokan zsákmányként végzik, egy részük pedig a ragadozó szerepét kapja.
Mit lehet tenni? Az élet ilyen, s örökké mozog,
Mind addig, amíg a Föld nevű bolygónk forog.
A természet szépsége pótolhatatlan mindenki számára,
Aki csak teheti, ne legyen e csodás világnak kárára!
|
