Viharos idők
Viharos idők, zűrzavar, s pánik,
az ember megnyugvásra vágyik.
Azonban erre nincs igazi esélye,
elhalóban a legapróbb reménye.
Túlszaporodott bolygó, félelem,
kifogyóban van mind a lételem.
Fenyegetettség, halálos veszély,
a megbékélésre törekvés csekély.
Háborúk, sarcok és sötét percek,
a gyűlölet szikrája sunyin serceg.
Zsaroló hatalmak, alantas tervek,
manapság nem korbáccsal vernek.
Kihalóban az öntudat, az eszme,
a tudatlanság sokaknak a veszte.
Az ostobákkal sírba száll a világ,
elhervad a leggyönyörűbb virág.
Rideggé válik a lélek, kővé a szív,
a kegyetlenség napi harcokat vív.
Örökre kialszik a szeretet lángja,
az alja népség ezt nem igen bánja.
Kábult agymosottság, tétlen hadak,
önként átadott régen szerzett javak.
Idegeneké lesz a haza drága földje,
minden terménye, folyója és zöldje.
|