Vihar közeleg
Közeleg a vihar, beborul az ég,
a látás nem tiszta, szédül a fej,
a test a megtévesztés lázában ég,
a lélek kiutat a sötétből nem lel.
Arcunkba fújja a szél a pimasz,
konok, hazug, zsarnoki idő szavát,
reánk fagyott már a rideg grimasz,
bár nem érzékeljük az elmúlás havát.
A szem dolga lenne, hogy lásson,
a szívé, hogy érezzen, az ész tudjon,
ne várjuk meg, hogy a rossz fájjon,
üssünk oda és a gonosz had fusson!
Lehet bármekkora a sötétség ereje,
észlelnünk kell mielőtt végleg késő,
csalfa, s megtévesztő a hitvány serege,
küzdjünk, vagy ez a vihar lesz a végső.
|