Vihar készül

Viharfelhők gyülekeznek az égen,

még csend honol a kietlen tájon,

legtöbben meglapulnak az éjben,

félnek, nehogy a vihar szele fájjon.

Becsukják a szemüket, ám hiába,

nem menekülhetnek a valóság elől,

rettegve kiabálhatnak a sötét világba,

süket fülekre találnak mindenfelől.

Nem akarják látni mi is vár rájuk,

azt hiszik ők kivételek, ők mások,

bíznak benne, hogy teljesül a vágyuk,

holott nem egyebek, csupán bábok.

Végül lesújt a villám, feltámad a szél,

felnyílnak újból a lehunyt szemek,

végre az önámítók hada új életre kél,

s megteszik a vihar ellen amit lehet.