Vidámság

Megcsillant a napfény az ablakon,

a Vidámság édesden aludta álmát,

fény és árnyék játszott a paplanon,

eközben kezei ölelgették a párnát.

Álmában vidáman járta a világot,

boldog pillanatokat okozott szerte,

megszagolt sok-sok szép virágot,

örömét mások felvidításában lelte.

Mosolyt csalt a megfáradt arcokra,

meggyötört emberekkel találkozott,

élénken emlékezett a fájó harcokra,

nem csüggedt, tovább barátkozott.

Érzései, álmai, vágyai szárnyaltak,

családja, barátai vígan vették körül,

pajkos célzásai játékosan árnyaltak,

gyakran kikukkantott a bánat mögül.

Ekkor ébresztette a madarak hangja,

mosolyogva tekergette a kócos haját,

tudta vár reá a világ apraja és nagyja,

hogy feledtesse kissé mindenki baját.