Véres szárnyak

Az időtlen idők fátyolán át,

derengenek a múlt árnyai,

a Sors kiutat nem igazán lát,

kinyíltak a Végzet szárnyai.

A történelem vihara tombol,

villámok cikáznak az égen,

míg minden jót le nem rombol,

repül a Végzet a sötét éjben.

Gonosz és vér kíséri útján,

gyűlölet és halál szele száll,

lenne mit takargatni a múltján,

azonban ő újabb áldozatra vár.

Vértől tapad mindkét szárnya,

igyekszik leszámolni a Sorssal,

a vég beteljesítése minden vágya,

biztos benne, hogy végez a kórral.

A Sors azonban összeszedi magát,

kitartó, hiszen éltetik az igaz vágyak,

el kell pusztítania a Végzetet magát,

s vele pusztulnak a véres szárnyak.