Vajon számít?
Köd fátyolán át látszik a múlt,
történések folyamata és sora,
visszatekintve már nem is rút,
mégsem fog visszatérni soha.
Lehet hinni azt, hogy más lesz,
bízni abban ami csak lehetetlen,
az ember sokszor igen rosszat tesz,
s gyakran érzi azt, hogy tehetetlen.
Ám mégsem képes változtatni,
hiszen Ő a legjobb, Ő az ember,
könnyebb másokat kárhoztatni,
a vívódásban nyugalmat nem lel.
Nem is fog, amíg be nem látja,
ugyanolyan sebezhető, mint bárki,
mindig csak az egyre jobbat várja,
s közben nem szereti a véget látni.
Holott a vég eljön akarja, vagy sem,
senki nem menekülhet a sorsa elől,
legyen legalul, vagy magasan fenn,
vajon számít, ki mit gondol efelől?
|