Újra felragyog a Nap
Újra felragyog a Nap,s a télben tavasz fénye csillog.
Enyhébb áramlatok jönnek és sok szem ismét villog.
Éledni kezd a természet, s vele az ember szíve, lelke,
Ideje, hogy a hosszú sivárság után, örömmel legyen telve.
Nagyon-nagy szükség van a szeretetre, szerelemre, boldogságra,
Békére, nyugalomra és egy tiszta, virágos új világra.
Mindenki maga érzi mi az, ami az életét szebbé tenné,
Amitől a belső nyugalmát, az önbecsülését visszanyerné.
Próbálkozni egyedül is lehet, de jó ha van, ki segít ebben.
Ki önmagunk hibáit látja, viszont "értékeinket" is megmutatja szebben.
Hinni csak annak szabad, aki a másikat őszintén szereti,
Segíthet ha baj van, s kedveskedik neki, ha teheti.
Az irigy, gonosz, rossz indulatú ember jót sosem akar.
A másik fájdalma számára öröm, ráadásul nagyon fukar.
Az ilyennel nem kell törődni! Saját maga lelke végez vele,
Hiszen ha célját el nem éri, keserűséggel lesz tele.
Ám félre a rosszal! Küzdeni a jó és szép dolgokért érdemes!
A körülöttünk lévő világban sok olyan van, ami érdekes.
Lehet az parányi, vagy óriás, nem a nagyság számít.
Hanem az, hogy a gondok közepette legyen ki örömöt "szállít".
Az ilyen pillanatok lehet, hogy ritkák, vagy váratlanul érnek,
Viszont a szürke hétköznapok sorába nagyon is beleférnek.
És akkor újra felragyog a Nap, a születésünk napja,
Kissé vidámabb lesz a világ, s szívünknek a jövő reményét adja.
|
