Újjáéledő szeretet
Álomképek szállnak a légben,
örök nyomot hagyva a térben.
Személyre szabottak a vágyak,
sokan élnek csupán a mának.
Elvárások, reménykedések sora,
gyakran ködként szállnak el tova.
A kudarctól való gyötrő félelem,
átkarolva tarthat akár egy lételem.
Az érzelmi mámor izzón kavarog,
az igaztalan igaz forrón zavarog.
Lelket felemésztő gyilkos kétely,
szétárad a testben, mint a métely.
Mégis néhány napra mindez csitul,
a szeretet ereje újjáéled és kivirul.
Karácsonykor visszatér az értelem,
s visszahúzódik odújába a sérelem.
|