Új remény

Szikrázik a napfény a tájon,

mindenfelé nyüzsög az élet,

e csodás varázsa a jelennek

talán sohasem érhet véget.

Zöldellő mezők, buja rétek,

virágok illata száll a szélben,

s átadja magát a fuvallatnak

a köröttük ragyogó fényben.

Hirtelen villámok cikáznak,

zuhogni kezd, vihar tombol,

sötétbe borul minden élő,

miközben a gonosz rombol.

Feldúl mindent, pusztít, kiírt,

mélységes szakadékba taszít,

a legparányibb csirát is leölve

az összes életformával szakít.

Ám a terve mégsem tökéletes,

néhány fűszál életben marad,

tajtékozhat, dühönghet tovább,

pusztítása után új remény fakad.