Tűzvihar
Csendesen szunnyad a tűz,
hamu alatt lapul sercegve,
minden rosszat messze elűz,
s néha fellobban percekre.
Régmúlt idők hevítik lelkét,
voltak álmai, sokat lángolt,
már nem bírja a saját terhét,
gyakran a penge élén táncolt.
Számtalan eseményt megélt,
fújták sokszor a rideg szelek,
igaz és szép dolgokat remélt,
próbára tették tavaszok és telek.
Végső nyugalomba készül,
pihenni vágyik oly nagyon,
ám ha tapossák és bántják,
viharként éled újjá egy napon.
|