Túlterheltség

Az élet útján sok a teher,

s csak egyre nő a számuk,

akad gond nem egy, ezer,

holott nem vágyunk rájuk.

A nap minden perce nehéz,

s komoly próbatételek sora,

a jó néhanapján talán benéz,

ám nem marad sokáig soha.

Boldognak tűnhetnek órák,

s esetenként meglehet azok,

a történések az útjukat róják,

sajna utánuk jönnek a bajok.

Minden jó elillan biz hamar,

a sötétség fátyla reánk tekint,

a remény sok vizet nem zavar,

küzdhetünk újra, újból, megint.

Hőségtől gyötörten harcolunk,

izzadtságtól áztatott a ruhánk,

új, s újabb álmokat hajszolunk,

a szerencse nem tekint le ránk.

A túlterheltség végezhet velünk,

egyikünk a másik után hullik el,

a világból sok jó nem jut nekünk,

nyugalmat lelkünk így nem lel.