Telhetetlenség

A Telhetetlenség napfényre ébredt,

hunyorgás közepette magába révedt.

Mennyi mindenre áhítozott folyton,

már rég ott kellene lennie a Holdon.

Minden percben tartotta a markát,

letépte volna az alvó ökör szarvát.

Bármit is kapott soha nem volt elég,

úgy érezte számtalan vágyától elég.

Fennhangon panaszolta kínzó bajait,

letagadta és kevesellte titkolt javait.

A másokéra áhítozott éjjel és nappal,

sohasem játszott tisztességes lappal.

Őrjöngve többet követelt, még-még,

eszébe sem jutott, hogy eléri őt a vég.

Miután mégsem kapta meg amit akart,

bevörösödött a feje, s végül belehalt.