Tanmese
Volt egy ember, akinek nem tettszett semmi,
nem akarta a világ dolgait tudomásul venni.
Gondolkodott. Hogy is legyen, mit is tegyen?
Azután útnak indult, hogy festéket vegyen.
Azonban nem ám akármilyen színűt akart,
amilyet bárki könnyedén csak úgy kikavart.
Neki kifejezetten szuper rózsaszínű kellett.
Vett is annyit, amennyi a pénzéből tellett.
No meg persze létrát, meszelőt és ecsetet,
Amivel be tudna festeni egy egész mecsetet.
Eljött az idő. Boldogan munkához láthatott,
elképzelése tovább egy percig sem várhatott.
Fogta a meszelőt és uccu neki, irány az égbolt,
amely ezidáig a megszokott és ragyogó kék volt.
Nyújtózkodott, gebeszkedett, az eget el nem érte,
vakarta a fejét, talán a meszelőnyelet elmérte?
Fabrikált, ragasztott, végül hosszabb lett a nyele,
majd megszakadt, de igazán így sem boldogult vele.
Nem ment neki, ahogy senkinek sem. Így feladta.
Végül a létráról arccal a festékbe esett az ebadta.
|