|
Szomorú remény
A kisfiú még csak három éves, máris nagyon beteg.
Kórházi ágyán fekve azt kérdezi: "Ő haza mikor mehet"?
"Nemsokára kicsim".- Válaszol az anyja. Arcán halvány mosoly.
Mikor elfordul könnybe lábadt szemmel, a nézése már komoly.
Tudja jól, hogy a gyermeke menthetetlen a leletek szerint.
Abban reménykedik, az orvosok tévedtek már máskor is,
talán előfordulhat ez, ez esetben is újra, ismét, megint.
Fájdalmasan visszanéz a csöppnyi testre: "Jön mindjárt apa,
csak elment a kedvenc játékaidért és csokiért haza".
A kicsi mosolyog, holott régóta nagyon fáj minden tagja.
Hozzászokott, hogy a napi infúzió adagját ez időtájt kapja.
"Most el kell mennem, de apával együtt jövünk hozzád vissza".
Mire visszatértek az ágy üres volt, a lepedő pedig vadonatúj tiszta.
|
