Szomorú gyász
Életünk pillanatképek sora,
melyek nem tűnnek el soha.
Emlékek porát idézi a múlt,
bármilyen hosszúra is nyúlt.
Érzelmek sokasága kavarog,
cseles útvesztőként kanyarog.
Jó, rossz, szeretet, vagy bánat,
az elmúlás oly nagyon fájhat.
Szeretteink szívünkben élnek,
már nem szenvednek és félnek.
Lehunyt pilláik zárva maradnak,
a végső nyugalom felé haladnak.
Szomorú gyász tölti be a teret,
sötét fátylán átlátni sem lehet.
Gyertyafény gyúl a homályban,
megpihennek a végtelen honában.
|