Színkavalkád

A világegyetem létrejötte óta,

színek sokasága virít a térben,

a napszél rafináltan szétszórta,

valamennyi elsuhant a szélben.

Színt adtak a bolygók sorának,

valamennyit változatossá téve,

hírvivői ők a csillagok porának,

s békés jellemzői alapjául véve.

A Földet is beragyogta a fény,

tisztán, s erőteljesen ragyogott,

kialakult rajta a számtalan lény,

a természet soha nem habozott.

Jól megfértek egymás mellett,

élve perceiket, óráikat, éveket,

beavatkozni ebbe sose kellett,

az élet került minden végletet.

Ám létrejött az emberek faja,

melynél gyilkosabb nem kell,

a pénzéhség sokuknak a baja,

a kapzsiság határokat nem lel.

Zavarja őket a valóság varázsa,

a nyugalom, a szépség, a béke,

felizzott már a gonosz parázsa,

s bizony nem állnak le mégse.

Kegyetlenségük biz határtalan,

a világosat is homállyá tennék,

az értelem ellenük hatástalan,

mások szabadságát is elvennék.

A színeket is betiltanák hamar,

a ragyogás véglegesen eltűnne,

a fekete szín mindent betakar,

a sötétben e világ megszűnne.