Szeretet
Madárcsicsergés a reggeli órán,
harmatcseppek a tündéri rózsán.
Fennen ragyog a Nap, s útra kél,
az alant elterülő látványtól elalél.
Virágok pompáznak mindenütt,
a méhek seregének a mindenük.
Ébred a Szeretet, s útjára indul,
ábránd világja rögvest letisztul.
Tudja ki érdemli meg mit adhat,
s kitől milyen válaszokat kaphat.
Őszinte szívvel beszél magáról,
szerencséjéről, gondjáról, bajáról.
Bizalmat sugároz és engedékeny,
azonban csöppet sem feledékeny.
Ki kihasználja hamar bánni fogja,
mert önnön lelkének lesz a foglya.
Ámde ki megbecsüli nagyot nyer,
ragaszkodást és mély érzéseket lel.
Az idő múlásával többre is viheti,
eggyé válhat azzal, ki Őt megöleli.
|