Szabadság, igazság

A magyarok régóta itt élnek,

itt szenvednek, küzdenek

és félnek.

Történelmünk igen hosszú,

végigkísérte cselszövés

ármány, s bosszú.

Háborúk, harcok, véres csaták,

elnyomtak minket a tatárok,

s a török basák.

Három részre szakadt az ország.

Népünk fogyott, s reánk jött

a Habsburg „kórság”.

Kihunyt az Árpád ház dicső fénye,

népünk megismerte milyen is

az elnyomás réme.

Elég volt! Elég! Lázadt a magyar.

Fölkelt a nép, tudva, hogy többé

zsarnokságot nem akar.

A szabadság eszméje terjedt gyorsan,

tűzbe hozva gazdagot, szegényt,

mindenkit sorban.

Kossuth, Petőfi és a többi társuk,

mindent megtett azért, hogy

teljesüljön a vágyuk.

A vágyuk, melynek neve szabadság,

az országnak, s a nemzetnek

kijáró igazság.

Összefogtak és hadsereget állítva,

csatába indultak, népük számára

reményt szállítva.

Dicsőséges harcuk sajnos elbukott,

a vitéz katonák seregének a bosszú

vérpadja jutott.

Emlékük örökké élni fog és példát mutat,

hogyan keresse egy nép, egy nemzet

a rabságból való kiutat.

Március 15.e megmutatta nekünk,

ha mi nem fogunk össze senki

nem lesz velünk.

Hazánkra még ma is fáj idegenek „foga”,

ha nem állunk ki magunkért, nem lesz

többé magyar haza.