Sötét felhők
Villámlik és sötét felhők
kavarognak köröttünk,
ha nem nyitunk ernyőt,
összecsap a víz fölöttünk.
Elmossa az utat, a teret,
pusztítva áraszt, rombol,
fenevadként él, s gyilkol,
helyet követelve tombol.
Elvenne bármit, mit lehet,
az életet, s magát a létet,
örjöngve áztatja a világot,
sohasem húzza be a féket.
Ám útját lehet állni, muszáj,
különben semmi nem marad,
gátakat kell építeni, véderőt,
e mocsok bármerre is halad.
|