Sötét ármány
Sötét ármány uralja a Földet,
bepiszkítva az összes zöldet.
Gonosz szándéka egyre árad,
sunyi aljassága sosem fárad.
Eltipor mindent, mi szép és jó,
számára a cukor is csupán só.
Elferdíti a legszebb meséket,
az undorról sző újfent regéket.
Dicsőíti a mocskot, a szennyet,
letagadja a kék égről a mennyet.
Uralma terjed, mossa az agyakat,
támogatja a betolakodó vadakat.
Ritkítani kívánja az életet magát,
közben elveszi mindennek a javát.
A józan ész a világ végére szorul,
a remény fénye örök sötétbe borul.
|