|
Semmi tisztelet
Ragyogóan süt a nap. A természet pazar színekbe "öltözött".
A vándormadarak serege déli szálláshelyükre költözött.
Bár nincs meleg, mégis szép az idő. Egy felhő sincs az égen.
Egyre több ember sétál a temető felé, kéz a kézben.
Virágok szinte mindenkinél. Akinél nem, az vesz a kapu mellett.
A virágárusoknál ki-ki elképzelése és vágya szerinti virágra lelhet.
Van még ott mécses, koszorú, művirág és egyéb kellékek "hada",
a tömegek a nap végén nyugodt lelkiismerettel indulnak haza.
Úgy érzik eleget tettek. Elhunyt hozzátartozóikat, meglátogatták újra.
Ilyenkor emlékek, érzések, elevenednek fel. Van olyan is, aki már az
elhunyt társa, szülője, barátja, gyermeke és szerelme mellé bújna.
Fájdalom, szomorúság, bánat, részvét és csalódás száll a levegőben,
bár nagyon sokan vannak, mégis szinte csönd van a temetőben.
Sajnos akadnak olyanok, kik rossz szándékkal járnak a sírok között.
Őket egy cél vezérli, ellopni amit más megvesz, s eladni mindenek fölött.
Felháborító e hitvány viselkedés! Erre is csak egy semmirekellő képes.
A Halottak Napján sem tisztelnek sem élőt, sem holtat. Ez bizony rémes!
|
