Rózsaszín köd

Rózsaszín köd, átláthatatlan fátyol,

reád telepedhet bármikor és bárhol.

Vakká tesz a valósággal szemben,

hatására elalélsz, szépen, csendben.

Könnyűnek, boldognak érzed magad,

s eközben gyakran elakad a szavad.

Már ébren is álmodsz, az űrben jársz,

mindennél csodásabb pillanatra vársz.

Nem jutnak el a füledig mások szavai,

hidegen hagynak a gazdagok javai.

Epekedsz, nem alszol, s nem eszel,

egyetlen pillantástól zavarodott leszel.

Lassan felszáll a köd, tisztul a világ,

láthatóvá válik az összes rejtett virág.

Tisztábban csobognak a hideg patakok,

eljutnak hozzád a hallgatag panaszok.

Látod a reggeli Nap ragyogó fényét,

újra felfedezed önmagad igazi lényét.

Feltárul előtted a lehetőségek kapuja,

s szétoszlik a kétkedés maró hamuja.