 
Rideg tél
Újra támad a tél,
fúj az északi szél.
Rideg, hideg.
Arcunkba fújja a havat,
senki nem látja merre halad.
„Vakon” vagyok.
Ruhámon csillog a hó,
szép, de korántsem jó.
Ázom, fázom.
Vírusok zsákmányra lesnek,
sokakat beteggé tesznek.
Járvány, ármány.
Láz és fájdalom mindenütt,
a „betolakodóknak” ez a mindenük.
Gyötrelem, förtelem.
Hidegtől folyik a könnyem,
de nem adom meg magam könnyen.
Kemény, remény.
Győzök, bármibe is kerül,
az Én akaratom kerül felül.
Merek, nyerek.
A hideg nem bírja sokáig,
hiába süllyedünk bokáig.
Feladja, megadja.
Nemsokára jön a tavasz,
mely akkor is jó, hogyha „ravasz”.
Rügyek, füvek.
A jövő mindig előre mozog,
amíg csak a Földünk forog.
Merni, lenni.
|
