A csodás őszi napoknak vége. Közeleg a hideg. Hiába ragyog még szépen a Nap, minden olyan rideg. Az állatok igyekeznek minél több élelmet gyűjteni a télre, Lehetőségeik egyre korlátozottabbak , ilyenkor már alig raknak valamit "félre".
Az emberek nem függnek ennyire a váltakozó évszakoktól. Mindössze pár hónapig elköszönhetnek, az úgynevezett szép napoktól. Náluk kizárólag pénzkérdés az, hogy milyen a "szállásuk" és mennyi az élelmük. A gazdag réteg dúskál a javakban, a többieknek a kilátástalanság a félelmük.
Érzelmi téren is jelentős különbségek vannak közöttük, Erőteljesen megmutatkozik, hogy mekkora anyagi "háttér" áll mögöttük. Minél nagyobb a vagyon, annál kisebb a jóság, a részvét, a szánalom, Az igazi emberi értéket képviselők számára marad a létbizonytalanság és a fájdalom.
Az életben egyre kevesebb az öröm, viszont nő a terhek súlya, Ez minden tisztességes, becsületes ember igazán nagy búja. A sokak által lenézett állatvilág, sok tekintetben példaképpé válhat. A jellemtelen, "lelketlen" egyének nézzenek "magukba", s tegyék fel a kérdést! Ezen a világon ki is az igazi, "állat"?
