„Kedvencünk” a szúnyog

Szúnyog Szibilla vérmes lévén,

látta a hirdetést a Szúnyog tévén.

Vér kapható azonnal és gyorsan,

nem kell érte órákig állni sorban.

Elég elrepülni a kis kertekbe este,

mikor csupasz az emberek teste.

Miközben a gazda locsol, vagy kapál,

a szúnyognép gondtalanul zabál.

Nőstény szúnyogunk beleéli magát,

siet, hogy ellássa az emberek baját.

Végre egy kert! A tulaj izzadt, fáradt,

ráröpül, beleszúr és kortyol vagy százat.

Az ember csapkod, jajgat, szenved,

Szibilla zümmögi: Ide a nedved!

Vért akarok gyorsan és azonnal!

Hiszi, könnyen leszámol a „fazonnal”.

Szaporodnom kell, méghozzá most,

s ahhoz szükséges az emberi „koszt”!

A következő pillanatban kap egy nagyot,

így az utókorra, egy utódot sem hagyott.