Pecás este

Csillagok "szikráznak"'

az esti égen,

a Hold is járja az útját

az éjben, szépen.

A víztükör felszínét fodrozza

az esti szellő,

e csodás látványhoz nem

hiányzik más, csak egy sellő.

Gondolta ezt Balfék Benő,

miközben óvatosan lépkedett,

s a kis ösvény mentén növényi

szárakat tépkedett.

Arra kellettek neki, hogy a fa

üregéből lárvákat piszkáljon elő,

mivel szerinte az esti pecázáshoz,

ez a fajta csali a nyerő.

A közelében apró villanásokkal

szentjánosbogarak szálltak,

odább a parton, termetes békák

zsákmányukra vártak.

Nemhiába, hiszen volt szúnyog

és egyéb vérszívó bőven,

marták rendesen Benőt is bőszen.

Fájdalmában csapkodott is mindenfelé,

jobbra-balra,

már csak a menekülést fontolgatta,

s nem gondolt céljára, a halra.

Belebotlott egy gyökérbe. A lámpája

a fához csapódott,

miközben a darabjait kereste, úgy érezte,

nem volt még ilyen csalódott.

Nem bírta tovább a fájdalmat.

Ez az estéje odaveszett.

A sötétben nekilódult, újból botlott,

de ezúttal a tóba esett.

Míg a hűs vízből kievickélt a partra,

az járt az eszében, hogy ilyet többé soha!

Az éjszakai horgászatnak még az

ötletét is száműzi magától tova.