Párizsi ősz 

Párizsban járt az ősz szinte nyomtalan,

órák óta bolyongok, mint egy hontalan.

A kánikula időszaka véget ért egy időre,

s talán találkozhatok vele jövőre.

Lelkembe merülve nézek magam elé,

egyre csak közeledek a Szajna felé.

Érzem mennyire bágyadt is vagyok,

fáj, de tudom, hogy meghalok.

A Szent Mihály útján ballagok éppen,

nem tudom hová is tartok voltaképpen.

Utamon színpompás leveleket látok,

régóta csak a hazám után vágyok.

Egy perc, vagy talán több is lehet az élet,

küzdök, amíg csak el nem hagy a lélek.

Itt járt az ősz. Jól érezte magát, s itt maradt.

A párizsi, lombjukat hullató fák alatt.