Öregedés
Míg az ember fiatal, s élettel teli,
nem lehet akadály, mi útját állja,
legalábbis reméli és balgán hiszi,
emiatt évek múltán csalódás várja.
Rálegyint azokra, akik óva intik,
gondolataikat nyafogásnak tartja,
az idősebbek a butaságot hintik,
szentül hiszi és komolyan vallja.
Telik-múlik az idő, s döbbenet éri,
fáj a dereka, sajog a háta, a válla,
ezt bizony a sorstól nagyon kikéri,
szűnjön meg mindez, de még mára!
Ám hiába minden, a látása is romlik,
naponta kínzó betegségek veszik elő,
eddigi álomvilága cafatokra foszlik,
rájön végre, ezután nem lehet nyerő.
Reszket a két keze, eltompul az agya,
éltető emlékei szép lassan eltűnnek,
bőre foltossá válik, kiüt rajta a ragya,
egy nap a gondjai örökre megszűnnek.
|