Öcsém emlékére

Hajdan egy kisfiú labdával játszott,

pedig a fűből éppen csak kilátszott.

Pirospozsgás az arca, csillogó a szeme,

mely égszínkék volt és örömmel tele.

Teltek múltak a hónapok, s az évek,

melyek változatosak voltak és szépek.

Szerette a hasát, a finom ételt imádta,

leggyakrabban a süteményeket kívánta.

Az iskolás évei alatt nem bánthatta senki,

hiszen arról Én magam igyekeztem tenni.

Mindig megvédtem bárkitől, ha kellett,

elvégre egy jó bátyótól ez simán kitelhet.

Számtalan barátja és barátnője is akadt,

vígan elvoltak, miközben az idő haladt.

Jó természete miatt imádták, szerették,

Együtt buliztak, amikor csak tehették.

Lövészversenyekre járt, érmeket nyert,

igazi örömöt mégis a motorozásban lelt.

Ügyes kezű, jó szakember lett belőle,

igazán sokan gondolták ezt róla, felőle.

Családot alapított, született két szép lánya,

saját ház, gyerekek, teljesült minden vágya.

Mindvégig odáig volt értük, szerette őket,

a számára e világon legfontosabb nőket.

Testvérként egymás mellett álltunk végig,

az utolsó este fájt, ahogy az orvosok nézik.

Elvitték a mentők, tudtam, vissza sosem talál,

ma reggel végleg elszólította Őt tőlem a halál.

Kiss Zoltán emlékére.

Elhunyt: 2013.09.17.-én, 8 óra 10 perckor

Emléke örökké élni fog a szívemben.

Kiss Gyula