Nőnapra

Köszöntő szavak, csokik, virágok,

távolinak tűnő csodaszép világok.

Állandó küzdelem, nehéz napok,

olykor simogató és átölelő karok.

Gyereknevelés, pelenkázás, sírás,

depresszióval teli napok és hízás.

Emésztő vágyak, fárasztó bánat,

vajon az igazán jó meddig várat?

Napi stressz és kíméletlen való,

az élet csupán fondorlatos csaló.

Sütés, főzés, folyton rendet rakni,

hiszen nem jó egy rumliban lakni.

Rózsaszínű köd, szerelmi mámor,

elillan, de gyorsan, mint a kámfor.

Kéjes álmok, ábrándozások sora,

melyek képtelenek elszállni tova.

Vásárlások, illatszerek, s ruhák,

törékeny kacsók, melyek puhák.

Szépség, bűbáj, csalafinta percek,

nem igazán jön a mesebeli herceg.

A valóság igencsak nehéz, s kemény,

elhalhat benne a legerősebb remény.

Ahány nő, annyiféle érzelem, s lélek,

ők nem adnak fel soha semmit végleg.

Megérdemlik az ünneplést e napon,

lépjenek túl minden bánaton és bajon,

ma szép dolgok vegyék őket körül,

olyanok, melyeknek mindőjük örül!