Nehéz elfogadni

Nehéz elfogadni, ahogy az idő múlik,

ahogy suhannak az évek, napok, órák,

az élet rögös útja a végtelenbe nyúlik,

a percek véget nem érő útjukat róják.

Nehéz elfogadni, ahogy elkopik a test,

ahogy az emlékek homályossá válnak,

az egykori fürge elme manapság rest,

a sok utat megjárt lábak immár állnak.

Nehéz elfogadni, ahogy bármi fájhat,

ahogy az érzéseket ridegség váltja fel,

még a szeretet is ismeretlenné válhat,

megnyugvást a zaklatott lélek nem lel.

Nehéz elfogadni, ahogy véget érünk,

ahogy múltba vesznek majd tetteink,

az elmúlás nem kedveskedik nékünk,

szívükben őriznek minket szeretteink.