A városka utcáján egy szép nő a kirakatokat nézi. Az eddigi életét, a vele történteket sorra felidézi. Kezdve az iskolákkal, ahová szeretett járni. Arra, hogy barátnőket találjon, nem kellett sokat várni.
Már akkor is vonzó volt. Beilleszkedett könnyen, Hamarosan "próbálkoztak" nála többen. Naiv Lujzi persze örült ennek. Hízelgett neki, Hogy a srácok többsége a "szépet" érte teszi.
Hamarosan rá kellett döbbennie, nem minden az aminek látszik, S legtöbbjük csak egy bizonyos cél érdekében "játszik". Érte jó néhány csalódás, mire "tisztábban" látott. Először okult belőlük, majd újra arculatot váltott.
Így teltek az évek, nehezek és szépek, Emlékezetében megmaradtak, az ezekből az időkből való "képek". A felnőttek színpadán szembesült vele, Ez a világ nem csak jó dolgokkal van tele.
Jöttek a munkahelyi csalódások, a párválasztás kora. Mindig tudta, képes szeretni, de azt hogy ennyire, nem hitte volna soha. Voltak problémái, melyek meggyötörték nagyon. Ezeket úgy érezte nem mulasztaná el, semmilyen nagy vagyon.
Egy idő után kilábalt belőlük, s naivan azt remélte, hogy ezzel vége, Megszűnnek a gondjai, s kezdhet új életet végre. Aztán rájött, ez nem így működik. Újra és újra bizalmat "szavaz" másnak, Azonban most már egy boldogabb nő, akit otthon a gyermekei várnak.
