Mindig más
Problémák sora, gondok, bajok,
gyakran felhangzó óhajok, jajok.
Véghez vivendő feladatok árja,
az ember lelkét kalitkába zárja.
Mindenért folyton küzdeni kell,
a harcban nyugalmat senki se lel.
Az eredményért pedig tenni kéne,
ezt sugallja mindenki belső lénye.
Miért Én, miért nem más valaki?
Hányszor, de hányszor ezt hallani.
A gesztenyét kaparja ki aki képes,
az ingyen zsákmány viszont édes.
Tenyerét tartani a legbutább is tudja,
remélve a zsákmányból neki is futja.
Így megy ez, amióta világ ez a világ,
míg el nem hervad az utolsó virág.
|