Minden szebb a megszokottnál

Az ember születéstől fogva álmokat, vágyakat kerget,
Akkor is, ha eredményre csak kevés alkalommal lelhet.
Természetesen életkoronként és személyenként más az óhaj,
Az ÉLET küzdőterén gyakran felcsattan a sóhaj.

Pillanatok milliói követik egymást, alkalmak jönnek-mennek,
Ezen közben a Földön mindig vannak, akik egymáséi lesznek.
Úgy érzik rátaláltak az igazira, s felcsillan a szemük,
A boldogság homályában azt hiszik senki nem bír velük.

Minden szebb a megszokottnál, mintha rossz már nem is volna,
Látszólag nincs olyan dolog, amely ne a szerelemről szólna.
A másik közelében hevesebben ver a szív, a kéz érintésre vágyik,
Növekszik a remény, hogy a vágy hamar valóra válik.

Gondolatok sora követi egymást, jön az álmatlanság kora,
A lélek "elhagyja" a testet és a másikhoz száll tova.
Legalább is mind ezt szeretné, akit ez az érzés hatalmába kerít,
Aki a Hold ezüstös fényéből és a természet erejéből ihletet merít.

Mindegy, hogy ki mit mond, olyankor az lényegtelen dolog.
A szerelem fátyola alatt minden csak az imádott körül forog.
Úgy tűnik, hogy Ő hibátlan, csakis jó és szép lehet vele,
Elszáll a bú, a fájdalom, a szív pedig örömmel lesz tele.

Virágok tarkítják napjaidat, az ég kékje fennen ragyog.
A tavaszi szellő szárnyán át a legszebb mosolyt kedvesedtől kapod.
Ez mind csodás, kellemes, de még korán sem elég. Több kell!
Bárki, igaz társra csak őszinte, alapos megismerés után lel.

Telik-múlik az idő, s mindkét fél "bemutatja" egyre több oldalát.
Egyre többször vetődik fel , hogy a neved adnád Neki. Te pedig "hordanád".
Komoly döntések sora következik, amelynek házasság a vége.
Vigyázz, hogy tiszta érzelmeken alapuljon, hisz az életed éled le véle!

Ettől kezdve vállvetve kell küzdeni. Egymást segítve, ha lehet.
A szeretet, a tisztelet, a jó szándék, boldoggá tehet.
A figyelem, a kedvesség segít elviselni napjaink világát,
Az őszinteség elmélyíti és "bearanyozza" a házasság "virágát".