Mi lesz most?
Magas fák hűvösében az erdőt egy sétány szeli át,
Ha erre jár valaki, innen sok mindent nem lát.
Bokrok mindkét oldalon, ez az erdő vadjainak igazi oltalom.
Még e szép időben is gyér errefelé a forgalom.
Egy leány közeledik a tisztáson lévő pad felé,
Tekintetét nem "veti" sem jobbra, sem balra,mereven néz maga elé.
Leül. Fejét lehajtva szomorúan magába mélyed,
Bizakodva, hogy ide ma senki sem téved.
Hosszú szempilláin könnycseppek csillognak,
S bennük a levelek közt átszűrődő "fénycsíkok" villognak.
Szerelmére gondol, kit most veszített el,
Úgy hiszi lelke ezen a világon nyugalmat nem lel.
Nagyon szerették egymást, immár három éve.
Kapcsolatuknak a halál vetett véget, mindenre pontot téve.
Holott már az esküvőt tervezték. Csak néhány hét volt hátra,
Az "IGEN" kimondását mindkettőjük tiszta szívből várta.
Úgy érezték, hogy nem tudnak egymás nélkül élni.
Együtt erősek, magabiztosak, nem kell senkitől sem félni.
Mégis kellett volna. Tegnap az esti séta alatt, Őt egy kábítószeres a járdáról letolta,
A segítségére siető kedvesét pedig egy nagy késsel leszúrta.
Majd elszaladt. Magára maradt a vérző barátjával,
S míg a mentők kiértek muszáj volt szembesülnie a halálával.
Könnyei patakzanak. Mi lesz most? Választ csak a sors adhat.
Támogatást, biztatást és reményt a szerető szüleitől kaphat.
|
