Kiss Gyula versei és egyéb művei Vasárnap, 2017-09-24, 0:28 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [324]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [324]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem harc sors élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés zsákmány öröm Boldogság harag gyűlölet csalódás hazugság álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem szánalom Tűz pusztulás ember karácsony álom történelem Szabadság sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese Nap kín Gondolatok igazság család aljasság világ változás igazságtalanság munka hibák Nyár szív Haza magyar bizalom hőség pokol háború föld forróság Magyarok nemzet este nép Barátság élősködők emlék vég emberek valóság gyász elmúlás Becsület vihar idő Végzet gonosz fény Sötét csalás gondok

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2012 » Augusztus » 23 » Mi lesz most?
6:53 PM
Mi lesz most?



Mi lesz most?

Magas fák hűvösében az erdőt egy sétány szeli át,
Ha erre jár valaki, innen sok mindent nem lát.
Bokrok mindkét oldalon, ez az erdő vadjainak igazi oltalom.
Még e szép időben is gyér errefelé a forgalom.

Egy leány közeledik a tisztáson lévő pad felé,
Tekintetét nem "veti" sem jobbra, sem balra,
mereven néz maga elé.
Leül. Fejét lehajtva szomorúan magába mélyed,
Bizakodva, hogy ide ma senki sem téved.

Hosszú szempilláin könnycseppek csillognak,
S bennük a levelek közt átszűrődő "fénycsíkok" villognak.
Szerelmére gondol, kit most veszített el,
Úgy hiszi lelke ezen a világon nyugalmat nem lel.

Nagyon szerették egymást, immár három éve.
Kapcsolatuknak a halál vetett véget, mindenre pontot téve.
Holott már az esküvőt tervezték. Csak néhány hét volt hátra,
Az "IGEN" kimondását mindkettőjük tiszta szívből várta.

Úgy érezték, hogy nem tudnak egymás nélkül élni.
Együtt erősek, magabiztosak, nem kell senkitől sem félni.
Mégis kellett volna. Tegnap az esti séta alatt,
Őt egy kábítószeres a járdáról letolta,
A segítségére siető kedvesét pedig egy nagy késsel leszúrta.

Majd elszaladt. Magára maradt a vérző barátjával,
S míg a mentők kiértek muszáj volt szembesülnie a halálával.
Könnyei patakzanak. Mi lesz most? Választ csak a sors adhat.
Támogatást, biztatást és reményt a szerető szüleitől kaphat.
Kategória: versek | Megtekintések száma: 202 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): halál, bánat, kábítószer, fájdalom, szerelem, gyilkosság | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2017