Kiss Gyula versei és egyéb művei Vasárnap, 2017-09-24, 0:29 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [324]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [324]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem harc sors élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés zsákmány öröm Boldogság harag gyűlölet csalódás hazugság álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem szánalom Tűz pusztulás ember karácsony álom történelem Szabadság sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese Nap kín Gondolatok igazság család aljasság világ változás igazságtalanság munka hibák Nyár szív Haza magyar bizalom hőség pokol háború föld forróság Magyarok nemzet este nép Barátság élősködők emlék vég emberek valóság gyász elmúlás Becsület vihar idő Végzet gonosz fény Sötét csalás gondok

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2016 » Október » 1 » Meseország veszte
4:17 PM
Meseország veszte

Képtalálat a következőre: „vár”

 

 

Meseország veszte

 

Meseország szívében egy vár állott,

szebbet kívülálló még nem látott.

Körötte legelő, bőven termő föld,

növényzete dús és mindenfelé zöld.

 

Dombok, hegyek a látóhatár szélén,

folyók, tavak az országnak a mélyén.

Lakói már régóta békességben éltek,

elkényelmesedtek és kicsit sem féltek.

 

Apró ivadékaikat kultúrára nevelték,

figyelmüket a jóra és a szépre terelték.

A veszély érzete végleg kihalt belőlük,

külső ellenségek sokat hallottak felőlük.

 

Irigyelték őket, s a vesztükre törtek,

mindenkit ki útjukba került megöltek.

Meggyaláztak, pici darabokra vágtak,

el nem futó háziállatokat meghágtak.

 

Sírokon tapostak, s ordítva követeltek,

az ország összes városában lecövekeltek.

A nép fagyos rémületében házaiba futott,

ám az összefogás szó eszükbe sem jutott.

 

Összezavarodottan vártak a csodára,

amely soha nem jön el, rájöttek sokára.

A királyuk végső csatába hívta őket,

a hazáért tenni akaró férfiakat, s nőket.

 

Sérelmeik azonban fontosabbak voltak,

álmaik Meseország végzetéről szóltak.

Sajnos túl kevesen ragadtak fegyvert,

a sötét horda minden csapatot megvert.

 

Felperzselték az egykor csodás földet,

megfertőzték a vizet, s az éltető zöldet.

Az itt élt nép kipusztult az utolsó szálig,

történetük másoknak talán okulására válik.

 

 

Kategória: versek | Megtekintések száma: 47 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): vereség, vár, Csata, rettegés, eltiprás, félelem | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Október 2016  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2017