Mennyivel szebb lenne

Igazán csodás ez a verőfényes szeptemberi nap,
Mikor a természet még meleg napsugarakat kap.
Igyekszik is kihasználni minden élőlény. Gyűjtögetnek szorgosan,
Ha valamiért nem tudnak élelemhez jutni, arrébb állnak "morcosan".

Ilyenkor az ember is szeret kint lenni a szabadban.
E látványt és a nyugalmat nem lehet kifejezni szavakban.
Színpompás levelek, bogyóktól roskadozó bokrok mindenütt,
Vannak, kiknek e pazar látvány a mindenük.

Kikre nagy terhet ró a munka, a stressz és a feszültség súlya,
Néhány óra ebben a környezetben, s csökken már a búja.
Miért is nem lehet ilyen az összes nap? Mennyivel szebb lenne az élet!
Bár meg lehetne állítani az időt, s örökre nyugalomban élne minden lélek!